Cím: Az „Agy”, a „Szív” és két füstölgő puskacső. Az Arendt–Scholem levélváltás

Szerző(k): Kaposi Dávid

Megjelenés: Café Bábel, 51.szám (Szív), 27–37.o

Részlet:

Hannah Arendt Eichmann Jeruzsálemben című könyvének recepciója az első széles körű, s talán mindmáig a legnagyobb hatású, legkeserűbb vita volt a holokauszt mibenlétéről. „Polgárháború”, ahogyan Irwing Howe metaforizálta mintegy két évtizeddel később, mely „gyógyíthatatlan szakadásokhoz vezetett”, évtizedes barátságokat szakított meg. E barátságok közül talán a legismertebb a szerző és a huszadik század alighanem legnagyobb zsidó vallástörténésze, Gershom Scholem közötti volt, aki Arendtnek könyve kapcsán Ahabath Israel (a zsidó nép szeretete) hiányát rótta fel. A következőkben azt a kérdést próbálom körüljárni, hogy mit jelent-het Ahabath Israel gyakorta idézett, ám kevésbé elemzett koncepciója, hogy a két vitapartner milyen diszkurzív arzenált mozgósít, hogy értelmet adjon neki, s hogy Arendt és Scholem levélváltásukban miben és miért nem ért(h)ettek egyet. Ehhez a szöveg (és a frázis) rcepciótörténetét hívom segítségül, vagyis először azt elemzem, hogyan értelmezte Arendt, majd a későbbi kutatók a szöveget, és csak ezután kezdem el olvasni az egész recepció kiindulópontját, Scholem levelét.

Ez a cikk csak regisztrált felhasználók számára érhető el.